➡️ Váll dekompresszió

A subacromialis dekompresszió egy olyan műtét, amelyet vállimpingementben szenvedő betegeknél végeznek. Az impingement a vállfájdalom egyik leggyakoribb oka. A váll szintjéig  emelt kar esetén a felkarcsont feje beleütközik a lapocka (scapula) vállboltozai részébe (acromion) és a visszatérő ütközések miatt, vállboltozati gyulladás okoz. A subacromialis dekompresszió, más néven acromioplasztika, artroszkóppal vagy nyitott technikával végezhető el.

Amikor a gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel és gyógytornával történő konzervatív kezelés után a tünetei nem javulnak, a sebész artroszkópos subacromialis dekompressziót javasolhat. A műtétet általános érzéstelenítésben végzik. A műtét célja, hogy több helyet teremtsenek a rotátorköpeny inainak a vállboltozat alatt. A subacromialis dekompresszió, más néven acromioplasztika, artroszkóppal vagy nyitott technikával (nagyobb metszéssel) végezhető.

Arthroszkópos beavatkozás esetén két vagy három kis bemetszést, úgynevezett portált ejtenek a váll körül. Az egyik portálon keresztül bevezetik az arthroszkópot, hogy megvizsgálják a vállízületet. Az arthroszkóp és a videókamera segítségével a szakorvos megtekinti a váll belsejében található struktúrákat. A sebész megvizsgálhatja, hogy van-e valamilyen patológia vagy rendellenesség. A beavatkozás során az acromion (a lapocka alsó felszínén található csontkiemelkedés) elülső (anterior) szélét eltávolítják, valamint a nyáktömlő (bursa) szövet egy részét és esetleg a kulcscsont utolsó négy-öt milliméterét, hogy növeljék a rotátorköpeny inak számára rendelkezésre álló subacromialis teret. A műtét végén a bemetszéseket (portálokat) varrattal zárják le.

A műtét után körülbelül egy hétig enyhe fájdalmat érezhet a karjában. A gyors gyógyulás érdekében a karját rövid ideig karrögzítőbe helyezhetik. Ajánlott egy részletes rehabilitációs program, amely a váll mozgásterjedelmének és a kar erejének visszaszerzését célzó gyakorlatokat tartalmaz.

Bár nagyon ritkán, a műtét után bizonyos kockázatok és szövődmények léphetnek fel, többek között fertőzés, trombózis (vénás vérrögök), túlzott duzzanat vagy vérzés, erek vagy idegek károsodása. Ezek a szövődmények kevesebb mint 1 százalékában fordulnak elő.